Hagyományos Halloween

dori képe
0 comment(s)

A manapság a Halloweenből ismert kísértetjárás nem idegen a magyar néphagyománytól sem, hasonlóakkal találkozhatunk pl. a Luca napi szokások között. Bár magyar nyelvterületen többfelé karácsony éjjelhez köthető ez a hiedelem, úgy vélték, hogy a mindszentek és halottak napja közti éjszakán az elhunyt lelkek miséznek a templomban.
A halottakról való gondoskodás a vallástörténeti kutatások szerint ősidőktől fogva mindenütt megtalálható jelenség. Az archaikus felfogás szerint a nap alkonyattól a következő nap alkonyatáig tart, Mindenszentek napjának estéjét a halottak estéjének is mondják. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra.
Tájegységeinken is igen gazdag a hagyomány megjelenése: a szegedi tájon a hagyományőrző családok Mindenszentek ünnepén sütötték a „Mindönszentök kalácsát”.A Tápén sütött, briós formájú kis fonott kalácsnak kúdústuborék a neve. Keszthelyen az asztalt fehér terítővel födik le, kenyeret, fokhagymát, sót és kést tesznek rá. Öregek hiedelme szerint a család halottja ezen az éjszakán hazajár, legyen tehát mit ennie, ha éhes. A székelyföldi Csíkdelnén egész kemencére való cipót sütnek, amelynek Isten lepénye, halottak lepénye a neve.
A tűz, a lángok és a fény szimbolikája meghatározó ezen az ünnepen. A meggyújtott tüzek, máglyák, tehát a fény arra szolgál például, hogy utat mutasson az elhunyt családtagok, szerettek szellemeinek.

A Halloween eredete a kelta Samhain ünnepéig követhető vissza. A kelta újévet november 1-jén ünnepelték egy nagy fesztivállal, mely a nap-szezon, azaz a nyár végét, a sötétség és hideg kezdetét jelezte. A kelta hagyomány szerint a napisten, Samhain, a halál és sötétség istenének fogságába került ilyenkor.

A Töklámpás legendájának főhőse pedig egy részeges naplopó, Jack, aki átverte az ördögöt. Nincsen rá adat, hogy magyar nyelvterületen mikor, hogyan alakult ki a töklámpás faragásának hagyománya, de az egészen biztos, hogy már száz évvel ezelőtt is szokás volt, legalább is Erdély és a Partium vidékein. A szilágysági Tasnád (ma Szatmár megye) környékén például a XX. század második évtizedében a halottak napi világításkor töklámpást készítettek, ebbe tették a gyertyát, hogy el ne fújja a szél, mikor a temetőbe mentek. Kolozsváron az ’50-es, ’60-as években a gyermekek szellemesdit játszottak: rémisztő arcokat faragtak a sütőtökre, azzal ijesztgették egymást az utcában.

Képgaléria: